Sok-sok év rendkívül sportszerű és szenzációs világbajnokság után a 2006-os évad a végére meglehetősen elmérgesült. A nagy bajnokok egyik ismérve, hogy rendkívüli módon tisztelik ellenfeleiket. A jelenleg uralkodó világbajnok, Fernando Alonso pedig úgy tűnik, hogy bár nyilatkozataiban alázatos és következetes, a pályán való viselkedése és a „gondolatai" nem illenek össze azzal, amit velünk láttatni kíván.

Erre jó példa, hogy nem túl hosszú karriere során majdnem annyiszor használta ökleit fenyegetőzésre, mint hétszeres világbajnok kollegája a győzelmei ünneplésére. Fenyegető eszközét szinte minden kérdéses mozzanatnál előrántja, sőt a hadonászás után fennhangon kiabál a boksz rádióba, bepanaszolván bárkit, aki az útjában áll. Legyen az lassú csapattárs, vagy a boxból rossz pillanatban kiengedett hétszeres világbajnok. Ha az ököl kevés, akkor a kérdéses kimenetelű fékteszthez nyúl, hogy nyomatékosítsa álláspontját.

Egyelőre mindenki tűr neki, ám, ha sokáig hadonászik, valakit „eltalál", és ha visszaütnek, akkor lesz nemulass. A Forma-1-nek! Mert az sohasem tesz jót egy sportágnak, ha a résztvevői ahelyett, hogy a munkájukat végeznék, csépelik egymást. Alonso pedig egyre erősebben halad afelé, hogy magára haragítsa megfenyegetett ellenfeleit. Sőt, mindenkit. Most már a bírák sem hagyták annyiban erőszakos viselkedését és végre megbüntették. És ez még nem minden.

Persze legszebb öröm a káröröm, de hogy előbújik, annak oka van. Ez pedig Alonso jelenlegi személyiségének köszönhető. Azért jelenlegi, mert később, ahogy beérik, vélhetően változni fog, mint ahogy Schumacher is változott az évek során.

Egyelőre azonban azon túl, hogy olykor botrányosan viselkedik, nem átall csapdákat állítani ellenfelének. A szombati eset, mely után Schumachert megbüntették, is jól mutatja az uralkodó világbajnok jelenlegi beállítottságát. Ráadásul ahelyett, hogy megfelelően leplezetten tagadná a szándékosságot, meglehetősen gúnyos vigyorral hárít. És ha a videofelvétel kétségeket ébresztene valakiben, Alonso lekezelő mosolya egyértelműsít.

Hogy mindez hová vezet, azt nem tudni, de, ha így folytatódik, akkor Alonso elnyerheti a legellenszenvesebb világbajnok címet.

„Az vesse rá az első követ..."

Persze van magyarázat a viselkedésére is. Alonsónak ugyanis igen fiatalon megadatott, hogy az autóversenyzés csúcsára érjen, és ez természetesen a legjobb lelkű versenyzőt is megváltoztatja némileg. Egy éve legyőzhetetlennek tűnik, manapság azonban egyre jobban szorul a hurok, ami kizökkentette az egyensúlyából. Az idei világbajnokság közepéig egyértelmű sikervárományos volt, ám mostanra kezd igazán kétesélyessé válni a verseny. Ennek hatására elmaradnak Alonso korábbi Schumachert tisztelő nyilatkozatai és előtör belőle az oroszlán. „Láttátok mit csinált?" ordította a rádióba a német időmérő edzésen, mintha Schumacher tehetett volna arról, hogy a csapata zöld utat adott neki a boksz elhagyására.

Hogy rendkívüli tehetség, ahhoz nem fér kétség, de az is bizonyos, hogy a tavalyi évben rá jellemző hidegvérét lecsapoltatta. A Hungaroringen úgy vezetett, hogy annak minden pillanatában benne volt a kiesés lehetősége. Előzéseinek sikere legtöbbször nem rajta, hanem ellenfelei jó szándékán múlottak. Ha ugyanis Alonso saját magát előzte volna meg (ami persze lehetetlen, itt inkább ugyanolyan lelki beállítottságú versenyzőre gondolok), akkor koccanások sorozatát lett volna kénytelen elszenvedni. Mesteri beszúrásai ugyanis csak ritkán voltak egyértelműek, azokban mindig ott volt a lehetséges összeakadás veszélye.

Pedig a világbajnokság ezen szakaszában ez a fajta erőszakosság végzetes is lehet, és ez jól mutatja, hogy Alonso most "fejben nincs rendben". Legtöbbször magányosan bóklászik, a többiektől elzártan, míg a hétszeres világbajnok Schumachernek szinte mindenkihez van egy jó szava.

Alonso most bajban van! Ahhoz, hogy győzzön, először is magában kell rendet csinálnia. Merthogy tehetségben és elszántságban nem szenved hiányt, azt már számtalanszor bebizonyította. Várjuk a fejleményeket...